Így készül a természet a télre: az ősz rejtett csodái

Ködös, hűvös reggelek, rövidülő nappalok jelzik, hogy új évszakba léptünk. A nyártól való búcsú, az őszbe való átlépés azonban nem más, mint a természet és az élővilág felkészülése a télre.

Madárvonulás: augusztustól novemberig

Leglátványosabban a madarak készülődnek, a madárvonulás már augusztusban megkezdődik, és egészen novemberig tart. A nálunk legismertebb fajok közül a fehér gólyák már augusztus közepén megkezdik a gyülekezést a nedves réteken, aztán a hónap vége felé elindulnak Kelet- és Dél-Afrika irányába. A füsti fecskék is a vándorlást választják a hideg és a táplálékhiány helyett, a cél szintén Afrika.

Vannak madarak, amelyek áttelelnek nálunk, mint a cinegék, a vörösbegy, a verebek, a csuszka, a balkáni gerlék. Ezek érett bogyókat, magvakat csipegetnek, de a madáretetőket is felkeresik.

Akik itthon maradnak: a dermedt rovarok világa

A legtöbb élőlény nem képes elvándorolni, ezért itthon próbál felkészülni a télre. Ahogy hűl az idő, a bodobácsok, katicák, legyek, fülbemászók, különböző lepkefajok, pókok védett helyeket keresnek, és a hideg időszakot az avarban, a fák kérge alatt, a kövek alatt, valamint üregekben, épületek zugaiban töltik. Dermedt állapotba kerülnek már az első hidegek beálltával; ha ilyenkor megzavarjuk nyugalmukat, élettelennek tűnnek, nehezen képesek menekülni.

Rágcsálók: raktározás és földalatti járatok

A rágcsálók, elsősorban a házi egér a védettebb, táplálékot kínáló helyekre húzódik, ezt pedig leggyakrabban az ember társaságában, pincékben, mezőgazdasági épületekben találja meg. Mesebeli ismerősünk, a templom egere nem a legjobb helyet választotta, hiszen ott jóval kevesebb a táplálék, mint mondjuk egy tyúkól, istálló vagy disznópajta mellett.

Egyes rágcsálók, mint például a mezei pocok vagy a hörcsög, föld alatti járatokat készítenek, amelyekben magokat, gabonakalászt, növényi táplálékot halmoznak fel. A mókus sem pihen, egész nap dolgozik, kutat, keres, aztán faodvakban, repedésekben raktározza el a magokat, fenyőtobozokat, mogyorót a téli napokra. A talán legismertebb föld alatt élő állat, a vakond is felkészül a közeledő télre, ez pedig abban áll, hogy mélyebbre ássa járatait, a talaj fagypontja alá, majd ott keresgél tovább földigiliszták, rovarok után.

A makk: az őszi erdő legfontosabb eledele

Az őszi erdők egyik legfontosabb eledele a bükk- és tölgy termése, a makk. Öreg fák közelében gyakran láthatunk szajkókat, amelyek lelkesen gyűjtik a makkot, és dugdossák el az avarban, téli tartalékként. Az ilyen helyeken vaddisznók, őzek, szarvasok is megjelennek a sok apró rágcsáló mellett, hiszen ez igazi csemege, valóságos terülj, terülj asztalkám a legtöbb állat számára.

A hidegvérű állatok téli álma

Az ősz beköszöntével a hidegvérű állatok is készülődnek. Mivel a hőmérsékletüket nem tudják szabályozni, ezért a melegebb, naposabb helyeket keresik, és bőségesen táplálkoznak, hogy túl tudják élni a telet. Ahogy hűvösebbre fordul az idő, a békák, gőték, szalamandrák párás, rejtett helyet keresnek, sűrű aljnövényzetet, lehullott leveleket, farakásokat, vagy iszapot a tavak alján, és ott térnek téli álomra.

A gyíkok, kígyók ősszel már csak a melegebb napokon mozognak, aztán védett helyen, kőrakásokban, résekben húzódnak meg. Vannak fajok, mint például a vízisiklók, amelyek csoportosan, összebújva várják a telet. Ilyenkor anyagcseréjük nagyon lelassul, szívük percenként alig egy-két alkalommal dobog, de egymást melegítve képesek túlélni a leghidegebb telet is.

A barna medve ősze

A nálunk élő legnagyobb testű emlős, a barna medve ősszel nagyon aktív, főleg növényi eledelt keres, amelyből jól belakmározik, hogy képes legyen túlélni a legzordabb telet is. Az ősz a medvék számára is a havas, hideg télre való felkészülés időszaka. Ilyenkor gyakrabban jelennek meg mezőgazdasági területeken, ahol bőségesen találnak számukra fontos eledelt. Persze a tölgyfák körül is megjelenhetnek, ilyenkor az előzőekben említett élőlények átengedik nekik az elsőbbséget.